Beszámoló a Petőfibányai Bábcsoport 2006. karácsonyi bábmissziójáról
Csoporttagok: Allen Mercer, Heidi Sarles, Brenda Herhei, Fülöp Miklós, Szebegyinszki Janka
Besegítenek: Sharon Mercer,Fülöpné Erika,Bónya Csaba,Silló Gábor,Szabó Dezső és Marcsi
Időpont: December 12-21.
Felkészülés:
2006. novemberében elkezdődtek ismét a szervezések, telefonálások: kik vagyunk, mit adunk elő, melyik iskolában vagy óvodában fogadnak. Többszörös időpont, majd helység- és létszámegyeztetés után végül december elején kész tervvel fogtunk neki a gyakorlásnak. Az idén Az idegen lány című bábelőadás mellett egy pantomim, illtve némajátékkal is készültünk,melynek címe: A szív. Ezzel nem csak az óvodásokhoz, alsósokhoz, hanem felsőbb osztályokba is eljuthatott az örömhír: Jézus bűnös szívedet új szívre tudja cserélni. Emellett idén újításként sketchboard darabot is vittünk A legnagyobb ajándék címmel. Üzenet: Jézus az, aki szabadságot, szeretetet és életet tud adni. Ő a legnagyobb ajándék!
Jézus mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. János 14:6
Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3:16
Közvetlenül az előadások hete(i) előtt kb 6-szor két-két órát gyakoroltuk a kb 45-45 perces „műsort”. Szerepkiosztások és begyakorlás, majd ajándékok és a felszerelés kocsikba pakolása után december 12-én, kedden el is indultunk első előadásunkat megtartani…
Milyen városokban, községekben jártunk?
1. Hatvan (Bajcsy ovi, Gondozási Kp. , MÁV ovi , Lesznai Isk.)
2. Heréd
3. Szarvasgede
4. Jobbágyi
5. Zagyvaszántó
6. Lőrinci (iskola, Gyermekotthon)
7. Petőfibánya (iskola, óvoda)
8. Héhalom (iskola, óvoda)
9. Egyházasdengeleg
10. Erdőtarcsa
11. Kálló
12. Selyp (iskola, Művelődési Ház)
Így végül 19 bábelőadásunk volt és 6 pantomim.
Személyes tapasztalatok:
Szeretném megköszönni, hogy imádságban hordoztatok bennünket ebben a nehéz, ám áldott időszakban.
December 12-21-ig több helyen báboztunk és a tinédzsereknek némajátékkal mondtuk el a karácsony üzenetét (18 helyen kb.1500 gyerek, 230 pedagógus). Megtapasztaltuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Jómagam azzal az imádsággal indultam el, hogy hagy lássam meg ennek a magvetésnek egy kis gyümölcsét. Ez a fajta szolgálat ugyanis inkább magvetés, mint aratás. Isten kegyelme volt, hogy Egyházasdengelegen az egyik előadás után az egyik tanár elkezdett beszélgetni velünk a mindennapjainkról. Nagyon nyitottá vált és feltette azokat a kérdésit, amik már régóta nem hagyták nyugodni Istennel kapcsolatban. Ez a beszélgetés kiterjedt az egész tanári karra, és érdeklődve hallgatták az evangéliumot, ami Isten kegyelméből nagyon egyértelmű volt mindenki számára. Nagy örömöm volt látni a tanárok éhségét Isten után.
Ez a beszélgetés volt a szolgálatunk fénypontja.
Reméljük, hogy amit hallottak, nem veszett el a szívükből, hanem újabb gondolatok és újabb felismerések kezdenek kibontakozni bennük!
A következő találkozás húsvétkor lesz, és alig várom, hogy meglássuk, mit munkált az Úr a szívükben.
Hisszük, hogy Isten fogja használni ezt a szolgálatot a régió ébredésében!
Szolgálatunkról http://elsoszeretetbapt.blogspot.com/ honlapon olvashatsz, illetve a http://www.flickr.com/photos/javajournal honlapon láthatsz fényképeket még szolgálatunkról és szolgálócsoportunk életéről.
Petőfibánya, 2007. január 11.
Testvéri szeretettel: Fülöp Miklós és Erika
Jó volt megtapasztalni, hogy évről évre egyre nyitottabbá válnak a pedagógusok. A gyerekek meg persze ugyanolyan lelkesedéssel és izgalommal várnak, bár ahogy az évek telnek, náluk is látunk változást: szinte barátként köszöntenek már minket. Jönnek segíteni bepakolni, kérdeznek, beszélnek... Éhesek a szeretetre, mindannyian.
Számomra a bábidőszak megint Isten kegyelmét és szeretetét jelentette. Rögtön az elején ugyanis betegség támadta meg Allen-t, ennek ellenére végig kitartott, s a végére jobban lett, mi meg nem kaptuk el tőle.
Hatalmas élmény volt számomra, hogy Petőfibányán, ahol tavaly még immel-ámmal engedtek be, s a felsősök közül 1-2 gyerek jött csak el, az idén majdnem az egész iskola részt vett. Tanári karból is többen. Iskolában fejlesztő pedagódus lett Erika, s úgy gondoljuk, az ő jelenléte sokat számít. Volt is egy lány, aki azóta bibliaismereti szakkörre jár hozzám. Megérintette Isten Igéje akkor.
Nagy öröm volt az is, hogy idén már úgy mondhattuk az evangéliumot a felsőbb osztályoknál, hogy az nem keltett ellenérzéseket, pedig nagyon is egyértelműen és erőteljesen hangzott el.
Alsósok nagyon élvezték a bábelőadást. Az óvodákban, s egy –két iskolában annyira felháborodtak azon, hogy a lányok ellopják a pénzt, hogy folyamatosan kiabáltak: Nem a tiéd, ne vidd el! Mi meg a paravánok mögött próbáltuk kitalálni, hogy vajon most hol tart a darab, s melyik báb beszél:). Az egyik óvodában úgy kellett visszafogni egy kisfiút, hogy nehogy kivegye a báb kezéből a pénzeszacskót.
Több helyen megvendégeltek, marasztaltak beszélgetni. Heréden és Erdőtarcsán,illetve az Új hatvani Gondozási Központban a gyerekek is készültek meglepetéssel: énekeltek nekünk! Mindegyik helyszínen várják, hogy húsvétkor is találkozzanak velünk. Mi úgyszintén.
Utolsó előadás után a csoport együtt maradt, s elmondtuk egymásnak kiben mit láttunk bátorítónak. Megköszöntük egymás munkáját, ezzel is építve a másikat!
Valóban hálásak vagyunk, hogy Allen Mercer, lelkipásztorunk mindig odafigyelt a másikra, mond egy-egy jó szót; s persze az evangéliumot minden kertelés nélkül, világosan mondta. Prédikációját angolul mondta, s én fordítottam. Örültem, hogy egyszerű szavakat használt:). Feleségéért, Sharonért is hálát adtunk, hiszen teljesen rugalmasan kezelte azt a 2 hetet (is). Volt, hogy hirtelen mégiscsak tovább maradtunk valahol, ő addig szívesen maradt a 3 gyerekkel. Közben sütit küldött az útra.
Fülöp Miki mókás kedve ezévben is bátorított minket, s segített, hogy ne legyünk túl komolyak :). Figyelt a részletekre, s a visszakérdezésnél, énekvezetésnél is tapadtak rá a tekintetek. Pantomimet óriási beleéléssel játszotta, segítve a tartalom megértését. Feleségéért, Erikáért szintén hálásak vagyunk, mert a próbákat mindig náluk tartottuk. Ez nem kevés időt, helyet, türelmet... igényelt tőle is, amit maximálisan megkaptunk. Ráadásul a 2 hét alatt ő dolgozott, így Erika édesanyja vigyázott a gyerekekre, amíg tudott. Két napra Erika szabadságot vett ki, ami szintén nem volt túl könnyű akció. Köszönjük!
Heidi Sarles készségét csodáltuk: háttérben, pakolásban, autóvezetésben segédkezett. Nem bírtuk sokáig tartani a bábokat, s akkor ő volt a mi „Áronunk avagy Húrunk”. Pantomimelőadása szintén fantasztikus volt. Nélküle hiányt szenvedtünk volna!
Brenda Herhei rengeteget gyakorolta a szöveget, hogy melyik lányhoz melyik hang tartozik ami még magyarnak is nehéz feladat, hát még amerikainak. De szorgalma jutalmául az előadásokra jól ment a darab, kivéve, amikor egyikőnk se hallott a gyereklelkesedéstől semmit:). Akkor is csak nevetett, s folytattuk. Jelenléte bátorító volt!
Szombaton még a Selypi Művelődési Házban tartottunk egy előadást, ahova a lőrinci polgármester, egy-két vezető, s a szegényebb családok voltak hivatalosak. Mi adtuk a műsort, s a végén mondták is, hogy ilyen színvonalas előadást régen láttak itt karácsonykor. Reméljük szívükig hatol Isten Szava. Ezt az előadást nem tudtuk volna megtartani, ha nem vállalja, s gyakorolja előtte velünk a bábdarabot Silló Gábor és Bónya Csaba. Ők ugrottak be Allen és Brenda helyébe, Heidi helyett pedig Szabó Dezső segédkezett,míg felesége, Marcsi felügyelt a gyerekekre. Aznap ugyanis külön alapítványi programjuk volt az amerikaiaknak,így most akik hétköznap nem tudtak jönni, hétvégére bekapcsolódtak. Mindhárman szolgálatkészen helytálltak a színpadon!
Nem akarom szaporítani a szót, így befejezem. Imádkozzunk, hogy a magvetés valóban beérjen! A gyerekek szívében csakúgy, mint a pedagógusokéban!
Áldást kívánunk Rád, aki ezt olvasod, s gondolsz ránk!
Petőfibánya, 2007. január 14.
Szeretettel a petőfibányaiak nevében: Szebegyinszki Janka
