Amire az Úr képes és mi nem

Úgy kezdeném nagyon sok támadás ért az elmúlt két hétben és hiába próbáltam az Urat kérni nem tudtam vele kapcsolatot létesíteni. Két héttel ez előtt elromlott az autónk vasárnap, hétfőtől napi tizenkét órát kellet dolgoznom, nem tudtam ott maradni a hétfői angol biblia órán, elmaradt a szerdai dicsőítés próba, csütörtökön csak a házi csoport végére értem haza. Egyszóval minden este csak be estem az ágyamba és kezdtem imádkozni, de mindig nagyon hamar elaludtam. „Mert a lélek kész de a test erőtlen.” Szombaton is dolgoztam utána az alfa club-bon már alig tudtam magamat tartani. Nagyon fáradt voltam egész hétvégén. A következő héten tehát ezen a héten a főnököm kezdett támadni. Miért nem tudják az emberek ezt miért nem tudják azt ? Miért nincs helyettesük.
Miért nem oktatuk ki az embereket ? Ezek persze mondva csinált dolgok hiszen pontosan tudja hogy azok az emberek akiket másfél éven keresztül betanítottunk azok elmentek a cégtől. Pontosan az ő munka erő piaci politikájuk következtében. De ők engem hibáztattak. Nem volt anyagunk. Nem akartak dolgozni az emberek. Mit tegyek Uram milyen módon viszonyuljak a problémákhoz és az emberekhez. Változtassak az eddigi hozzá állásomon ? Nem kaptam választ. Mit kell tennem ?

Ezt kaptam válaszul.

Róma 12:17-21
17Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. 18Ha lehetséges, amennyire tõletek telik, éljetek minden emberrel békességben. 19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az õharagjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.5Móz 32:35 20Sõt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia mert ha ezt teszed, parazsat gyûjtesz a fejére."Péld 25:21-22 21Ne gyõzzön le téged a rossz, hanem te gyõzd le a rosszat a jóval.

Gondoltam le írom micsoda próbákat kellett ki állnom és kezdtem sorolni a panaszaimat.

Elromlott a kocsim, ez rossz hír.

Az nap Heidi hozott minket istentiszteletre és imádkoztunk hogy az Úr segítsen a közlekedési és anyagi problémáink megoldásában. Az nap este kaptam egy telefon hívást hogy az egyik csoport vezetőm megbetegedett. Másnap reggel kiderült, a másik műszak csoportvezetője is beteg. Ez azt jelentette hogy a három műszakból csak egy volt munka képes. A főnököm kérésére elvállaltam a napi tizenkét órai munkát és kaptam hozzá egy kocsit is. Ez jó hír! Mondhatnám és mivel túlórázom a fizetésem is több lesz. Ez is jó hír! Imáink meghallgatást nyertek.
Köszönöm Uram.
Hogy hol ebben a támadás?
Múlt hétvégén családi napot tartottunk a gyülekezettel a Pipis hegyen. Nagyon jó volt, de nem éreztem az Úr jelenlétét. Bár a legnagyobb lányom ott volt és nagyon jól érezte magát, arra kért vegyek neki bibliát tehát az Úr munkálkodik akkor is ha én nem érzem.
Köszönöm Uram.
De, hol itt a támadás?
Csabával is volt egy jó beszélgetésem az Úr igéjének hatalmáról és arról az érzésről amit akkor érzel amikor az Úr rajtad keresztül szólaltatja meg az igéjét. Nagyon áldott beszélgetés volt és igazi szeretetet éreztem kettőnk között. Igazi bizonyságot tettünk egymásnak az Úr igéi felé érzett csodálatunkról.
Nagyon jó volt. Köszönöm Uram.
De, hol itt a támadás?
Regi ott volt az ASTORIA-nál amikor a rendőrök megrohamozták a tüntetőket és teljesen tehetetlen
voltam amikor beszéltem vele telefonon csak a kiabálásokat hallottam. Az Úr kihozta őt onnan.
Köszönöm Uram.
De, hol itt a támadás?


Szerdán kölcsön kaptam Tamaráék kocsiját egészen januárig. Meg oldódott az autó problémánk.
Egy időre. Internetet is előfizettük. A főnököm rájött hogy feleslegesen elégedetlenkedik a munka tempóval ha még az ennek megfelelő alapanyag mennyiséget sem tudják biztosítani.
Köszönöm Uram.
De, hol itt a támadás?

Ez aztán a melléfogás azt gondoltam támadás alatt vagyok és közben csak azt kaptam amit kértem magamnak.
És amiket próbáknak gondoltam áldások voltak.

Minden nap próbáltam az Úrra figyelni mit mond és azt gondoltam nem mondott semmit. Pedig tanított. Hiszen én voltam az aki hálát adott a próbákért amelyek érnek bennünket mert az Úrnak tehetünk bizonyságot a hitünkről és bizalmunkról, de nem is neki hiszen Ő ismer minket jobban mint mi magunkat. Úgyhogy én azt hiszem inkább csak magunknak bizonyítunk, hogy megnyugvást találhassunk. Mert az Úr tudja hogy kiket hívott el és mi van a szívükben.

Tehát ha megingunk csak magunkban ingunk meg mert az Úr akkor is hűséges amikor hálátlanok vagyunk.

Ne csak arra figyeljünk, hogy mi mit akarunk hanem arra is amit az Úr akar vekünk tenni.
Dezső gyülekezetünk tagja

1.Péter 3:14

„De még ha szenvednetek kellene is az igazságért, boldogok lesztek. A tőlük való félelem meg ne ijesszen titeket, nyugtalanná ne tegyen. Az Urat, a Krisztust szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek élő reménységet,bizonyságot tegyetek róla. „
Jakab 1: 2-3

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim,ha sokféle kísértésbe estek,hiszen tudjátok,hogy hiteteknek próbatétele állhatatosságot munkál!”

Csupán ebben a 2 napban (okt. 13-14) olyan mély/kemény szellemi harcokba engedett Isten, hogy szinte folyamatosan (egymás után) „arra kényszerültem”, hogy határozottan és világosan beszéljek Isten szeretetéről, szabadításáról és megmentésre irányuló vágyáról.. Mi is történt?

Péntek du. jöttem Petőfibányáról Budapestre, gondolván, hogy egy kicsit lazíthatok: a héten már sokszor szinte testközeli harcot vívtam Sátánnal (értsd: hiszem, hogy a Szentlélek vívja a csatákat rajtam keresztül, miközben Jézus könyörög...) a bibliaórákon, amikor gyerekekkel, érdeklődő felnőttekkel, kritizálókkal, nevelőotthonos fiatalokkal beszélgettem Istenről... Most már hazamegyek frissülni-gondoltam. De –ahogy ez lenni szokott:)- Isten nem engedte letenni a lantot csendesen. A keresztény élet nem erről szól.
Mindjárt hívott egy testvér telefonon, akinek újra rá kellett irányítani tekintetét az Igazságra. S közben csak éreztem: harc folyik az egekben gondolataiért, szívéért, életéért. Isten akarja Őt. S micsoda kiváltság, hogy Isten kész volt használni. A harc viszont erőt vesz ki az emberből, mégis érdekes volt tapasztalni, hogy a szavak jönnek, a nyugalom marad...

De aztán e harc mellé jött a következő: egy másik testvérrel kezdtem beszélgetni békésen, majd a politikára terelődött a szó. Egyre inkább a viszálykodás és harag szellemiségét éreztem körülöttünk. Megkérdeztem: Imádkozol XY-ért? Azért, hogy megtérjen?
–Nem. Amíg ... ezen a téren meg nem változik, addig nem.
–Ledöbbentem. Vajon mi kinek valljuk magunkat elsősorban? Isten gyermekeinek? Akkor nem kéne MINDENKIÉRT imádkozni? Nem változtathatja meg Isten bárki életét? Nem arra tanított Isten, hogy bocsássunk meg? Úgy éreztem ki kell állnom újra az Igazság mellett. Harc.

Kettős gondolat volt bennem: Wow! Istenem, te ennyire bízol bennem? Ekkora harcokba engedsz? Biztos, hogy nem roppanok bele?... Bár, ha végiggondolom, bármilyen furcsa, még élveztem is. Mert TE ott voltál. Mert senki más nem számít csak te, Istenem. Másrészről: azért elég lenne nekem az eddig megszokott kisebb csatározás, nem kell ekkora és így egymás után,nem gondolod?

Nem gondolta. Másnap egy ismerős idősebb férfivel kezdtem el beszélgetni utcánkban, miközben a városba mentem. Rögtön elkezdte ecsetelni, hogy ő bizony 15 éve nem beteg, s ennek az az oka, hogy betartja az élet törvényét. Vegetáriánus, nekem is azzá kéne lennem. Megváltoztatja az ember életét a természetgyógyászat is ám. Szívesen ad tanácsokat, s mindezt ingyen teszi, jóindulatból... Rögtön tudtam: itt evangéliumra van szükség. S én is elmondtam: az én életemet az élő Isten változtatta meg. Találkoztam Jézussal... Persze-persze, mondta, ő is olvassa a Bibliát, abban van az élet törvénye,de Isten azt várja, hogy mi változtassunk magunkon. Ő adta a receptet, csak magunkra jobban oda kell figyelni... Mondta-mondta, s már a buszon voltunk.
Először jöttek a gondolatok: oh, itt már hallkabban kéne beszélni ezekről, de ő nem szégyellte. Szerintem az egész busz hallotta. Aztán Isten Szentlelke újra csak bátorságot adott: mondd hangosan te is az Igazságot! Nem tudom hányan hallották-értették, de talán ez volt az első alkalom, amikor nem azt néztem végül, hogy hány ember figyel a buszon, hanem csak ennek az embernek mondtam (miközben talán többen is hallhatták), hogy Isten szereti Őt annyira, hgy a Fiát adta érte. Ez pedig az Ő döntése: hisz benne vagy sem. Ez életet változtat.
Beszélgetésünk szintén egy szellemi harc volt,...s nem is folytatom.

Ezek által Isten valamit nekem is tanított: szeretni tudom őket, nagyon. Annyira, hogy nem hallgatom el az Igazságot, bármit is szólnak hozzá.
Ezek mind önvizsgálatra is késztettek, s számomra végül megerősödést hoztak: Bármi történik is, Isten hű marad önmagához.

Azért is írtam le, mert úgy gondolom, a Te imatámogatásod is benne volt ezekben a harcokban. Ima nélkül nem tudom ki mernék-e állni az Igazságért Isten szeretetével szívemben. Ezúton is köszönöm imatámogatásod!

Szeretettel: Janka

Budapest, 2006.10.14.

A tinédzserek felé is szolgálunk minden pénteken este 19.00-21.00-ig. Együtt sportolunk, focizunk és kosarazunk, és a szünetben, amikor kifújják magukat, megragadjuk az alkalmat és beszélünk az evangéliumról.
Talán a tinédzser fiúk irányában a leggyümölcsözőbb eszközzé vált ez a módszer.
Tőbb fiatal is ezeken az alkalmakon hallott talán először Istenről. Dicsöség az Úrnak!!

Három hete minden hétfőn amerikai testvéreink az anyanyelvüket használják az evangélizálálásra! Szó szerint, ugyanis angol órákat tartanak a müvelődési házban. Az első alkalom csak angol oktatás, a másik óra pedig beszélgető óra, ahol a János evangéliumát vesszük át. Kb. 15-20 emberrel foglalkoznak három fokozati szinten. A második óráról 5-6 ember sajnos automatikusan hazamegy.
Kérlek imádkozzatok azért, hogy a beszélgetésekre is maradjanak ezek az emberek.
- Sokszor nehéz az angolról magyarra fordítás, ezért nehéz érteni, miről van szó. Ezt egyértelmüen szellemi támadásnak értékeljük, kérünk harcolj velünk kedves testvérem!

Hála Istennek ezen a héten is el tudtunk menni a nevelőotthonba Lörincibe.
Hasonló volt a program az előző alkalomhoz: énekeltünk, közösen játszottunk activityt: Örültünk, hogy a nevelők is becsatlakoztak.
Aztán Jankával előadtunk egy jelenetet. Címe: "Isten arcai". Utána erről beszélgettünk .
Az utolsó két kérdés így szólt:
Ha most Jézus itt lenne, mi lenne az a kérdés, amit feltennél neki?
Sokan azt kérdezték:"Miért halt meg az anyukám?" "Miért dobják el a gyerekeket?"
Nagyon fájdalmas kérdéseik voltak
A másik kérdés az volt, hogy: "Ha te lennél Jézus, mit válaszolna erre a kérdésedre?"
Meglepő volt, hogy őszintén kitárulkoztak előttünk.
Mi válasznak csak azt tudtuk mondani, amivel a fiatalok sem kezdtek el vitatkozni, hogy Isten nagyon szereti, és nagyon is fontosnak tartja őket. Imádkozzatok, hogy Isten igazi reménységet hozzon a szívükbe!

Augusztus első szombatján elkezdtük az "Alfát" Selypen. Hárman jöttek. Halleluja! És örültünk nekik nagyon.
Eldöntöttük, hogy az elkövetkező két hónapban minden szombaton alkalmakat tartunk. Hisszük, hogy Istennek van népe Selypen, Lörinciben és Zagyvaszánton. Kérünk, hogy imádkozzatok azért, hogy a meghívottak eljöjjenek! Köszönjük!