Brenda, Hugi, Janka, Allen, Miklós
2008 tavaszi bábcsoport
Március 12-én szerdán Erdőtarcsán vártak a gyerekek. Sajnos sokan influenzásak a környéken, így kb. a fele csapat volt csak ott, de így is éreztük Isten jelenlétét. Szívesen énekeltek és mutogattak, bábjelenetre nagyon figyeltek! Pedagógusoktól ismét kaptunk narancsot és almát ajándékba. Volt olyan felnőtt, aki először látta műsorunkat. Ők is nagyon szépen köszönték, hogy ilyen értéket adunk tovább.
Kállóra mentünk aztán át, ahol kb 150 óvodás és alsós várta izgalommal Vörös Valért, a rókát. Nagyon édesen kiáltottak bábelőadás alatt. „ Tűnj el róka! Menj már el!” Burkus kutyának meg többször is mondták, miután felébredt: „Hát mondtam, neked, hogy kelj föl! Én megmondtam!” Hallhatóan Piri tyúk is tetszett nekik, s a visszakérdezésnél Jézus történetét is elég jól tudták. Jó volt látni a kedves arcokat.
Ugyanitt még a felsősöknek is előadtuk 3 jelenetünket. Az elején, bár bátortalanul, de pár gyerek kijött játszani, ami aztán meg is törte a jeget, talán túlságosan is. Annyira nevettek aztán mindenen, hogy a komolyabb részeket többen nehezen fogadták. Allen üzeneténél csúfolódás is elhangzott, de hál’istennek jól kezelte Allen. Nem lett mérges, hanem kérte, hogy jöjjön előre, aki gúnyolódni szeretne, van rá egy perce…persze senki nem jött… Aztán elmondta, hogy ő is ilyen volt tinédzserként, majd beszélt arról, hogy bizony mi is kicsúfoltuk Jézust, de Ő és Isten nem mondott le rólunk… annyira szeretett, hogy életét adta értünk! A legtöbben nagyon figyeltek. Láttam a tekintetükön, hogy érdekli őket, s csodálkoznak… mintha azt kérdeznék: tényleg szeret engem? … Az alkalom végén tanárok kértek bocsánatot, bár hozzátették: „Higgyék el, hogy most még visszafogottak voltak. Mi azt gondoltuk sokkal jobban égni fogunk.” Itt (is) tényleg szükség van életváltozásokra, új életre! Imádkozzatok, hogy ezek a zömmel nehéz körülmények között élő gyermekek/fiatalok is merjék Krisztusba vetni bizalmukat!
Március 13-án Szirák volt első útirányunk. Karácsonykor voltunk először, s most talán még nagyobb lelkesedéssel fogadtak. Azért „talán”, mert karácsonykor sem akartak elengedni, s most sem. Annyira örültek a bábjelenetnek, , most a pantomimeknek is, jelenlétünknek… segítettek pakolni, s a végén az autónál kb30-35 gyerek kérte, énekeljük el együtt „Az Isten az, aki jót akar” c. éneket. Elénekeltük… Élmény volt itt lenni. Éhezik az igazságot, s hál’istennek nyíltan beszélhettünk az evangéliumról, arról, hogy Jézust meg lehet szólítani, hiszen él… Több pedagógus plusszba kért is tőlünk Rólad van szó c. könyvet. Amikor megkérdeztem a gyerekektől tudják-e mi a bűn, a legtöbben azt hozták föl példának: lopás. Igazgatóval beszélve megtudtuk, hogy a környéken természetes dolog szinte lopni, s nagyon nehéz a nevelés, mert mihelyst kikerülnek az iskolából, teljesen más morállal szembesülnek… Imádkozzatok, hogy a környék lakói Krisztus által új életbe lépjenek, s Istentől várják szükségeik betöltését…
Szarvasgedén az óvodában szintén nagy szeretettel vártak, sőt megkértek, hogy menjünk el tagóvodájukba, Csécsére is, ha tudunk majd. A gyerekek feszülten figyeltek. Ő értem halt meg a kereszten, de harmadnapon feltámadott – énekelték és mutogatták velünk együtt.
Március 17-én, hétfőn ismét útra kerekedtünk. Csécsén vártak minket. Itt most voltunk először. Ahogy kérték tőlünk múlt héten, amint tudtunk, mentünk. A sok kis óvodás, az óvó néni és a dajka nagyon-nagyon élvezték. Jó volt látni a kis arcokat. Várnak vissza minket.
Március 18-án, kedden Herédi iskolában jártunk először. Itt már nagyon közvetlen a kapcsolat tanítókkal, gyerekekkel. Itt is lelkesen fényképezett Brenda, Silló Gabi, mint vendég sürgött-forgott körülöttünk, sokat segített. Miki bácsi célba dobást gyakoroltatott, míg Allen bácsi segített az éneklésben, mutogatásban. Néhány lány kérte, hogy fényképezzenek le minket, mások autogramot kértek…
Nagykökényesen óvodába látogattunk. Mondták is a végén a gyerekek: nagyon jó előadás volt! Köszönjük!
Héhalmon az egész iskola és a község óvodája is jelen volt a kb. 60 perces báb- és pantomim előadásunkon. A bűnt jelképező kötelet egy erős fiú sajnos önmaga is el tudta tépni, de meghallgatták, hogy a való életben a bűnből csak Jézus Krisztus képes kiszabadítani. Jöttek is a végén autogramot kérni, a tanári kar pedig megvendégelt bennünket. Elmondhatjuk, hogy a húsvét üzenete ezekre a helyekre is eljutott. Kérlek imádkozzatok, hogy tudják átadni az életüket ezek a gyermekek és pedagógusaik!
Délután Zagyvaszántón, a Művelődési Házba vártuk az érdeklődőket. Sajnos az iskolába és óvodába maximum plakátolhattunk, de így is csak 8 gyerek és 3 felnőtt jött el. Nagy a bánatunk emiatt. Kérlek imádkozzatok ezért a községért is! Akik eljöttek, ők viszont nagyon örültek ennek. Bárcsak tovább adnák az örömhírt (néhányan tudom, teszik is), s ő maguk is példák lennének a Krisztus követésében!
Március 19-én szerdán Egyházasdengeleg kb. 520 fős falujának kb. 70 fős iskolájába vártak minket nagy szeretettel. Itt pantomimeztünk is. Az óvodások is végigülték, aztán szépen festett tojást adtak ajándékba, az iskolások pedig itt is megrohamoztak minket autogramot kérve. A végén még sokáig tudtunk tanárokkal, igazgatóval beszélgetni hitről, Istenről, új életről, s a falu és gyermekek jövőjéről. Mivel kevés lesz a felsős, összevonások lesznek a közeli községekkel, de reméljük azért valamilyen formában még ezután is találkozhatunk!
Isten velünk volt, s egy kedves társaságtól búcsút véve indultunk Selypre.
A selypi iskolában kb. 90 gyermek hallhatta, hogy „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája…” de Jézus , akinek feltámadására emlékezünk húsvétkor kész megszabadítani! Az előadás végén itt készített Allen végül csoportképet a csapatról, no és a bábokról. Reméljük, jól sikerültek! Ez volt az utolsó előtti nap, s annak ellenére, hogy izomláz és fáradtság is „fellépett köztünk”, jó volt ma is az Úrért harcba menni!
Március 20-án, bábozásunk utolsó napján a petőfibányai óvodába vártak minket. A gyerekek csak úgy ordítottak a bábjelenet közben Burkus kutyának… óvónők megvendégeltek. Óvoda vezetőnő kérte is, ha bármit szeretnénk az óvodásoknak előadni, bátran szóljunk, ők nyitottak.
Utolsó helyszín Lőrinci. Itt is nagy hanggal, de annál nagyobb figyelemmel vettek részt a gyerekek. Itt újra elővettük a „bűn kötelét”, s ezúttal nem volt sírás, sőt! Imádkozzatok, hogy valóban megértsék, hogy csak Jézus képes megszabadítani a bűn kötelékéből!
Mint minden évben, így most is elment a csipet-csapat egy közös ebédre, ahol bátorítottuk, dicsértük egymást. Kátay Gabival kezdtük, aki ugyan csak ma tudott velünk jönni, mivel egyébként iskolába jár még, de így is nagy segítség volt. Szíve, fiatal, Krisztusba vetett lelke nagy bátorítás volt számunkra. Allen mint lelki vezető, türelmes és figyelmes jelenlétével erősítette a csapatot. Rá mindig lehet számítani! Brenda Herhei annak ellenére, hogy nem emelhet, nem bábozhat hátfájása miatt, mégis jött: vezetett, fényképezett, amit tudott fogott, s sokat viccelt, magyarul! Hugi fél egészséges karjával idén fantasztikusan mozgatta a nagymama bábot. Olyan jó látni, ahogy ég a szíve az Úrért, emberekért! Miki mindig tenne-venne, s ez jó. Akarja, hogy minden ember meghallja az evangéliumot, s humorával a csapatot is frissíti. Rólam szervezői munkám fontosságát emelték ki, illetve, hogy az evangéliumot mennyire egyértelműen, gyereknyelven, szeretettel és jó szemléltetéssel adtam át.
