Kedves Harcostársam!
Nagyon hálás vagyok imádságodért, bátorításodért, támogatásodért.
Petőfibányán múlt héten ismét különösen megtapasztalhattuk mennyire hatalmas Isten. Röviden:
A hétfőtől szombatig tartó napközis táborba végül 43 gyermek jött el. Szombaton kb. 7 szülő vett részt az egész héten segítő (köztük Mikiék, Allenék és Dezsőék) 8 szülő mellett.
Minden nap elhangzott az evangélium karácsonyi történettől pünkösdig bezáróan. Szombaton héliumos lufi, muffin-torták és gyertyák színesítették a napot, amikor Nikodémus történetén keresztül a lelki születésnapról beszéltünk.
Naponként kiscsoportos foglalkozások voltak, ahol többen jelezték, hogy át szeretnék adni életüket Krisztusnak. Ő tudja, melyik kereső még, s melyik adta át már igazán az életét. Imádkozzatok kérlek, hogy valóság legyen az életükben: Krisztus ÚR mindenek felett!
A szülők is nyitottak voltak a beszélgetés alatt. Fontolgatják, hogy jöjjenek gyülekezetbe, illetve Selypen/Lőrincin (Mellettünk lévő település) szívesen részt vennének Alpha Kurzuson. Imádkozzatok, hogy Isten adjon bölcsességet hogy kezdjük el, s ez lesz-e az útja-módja az újabb gyülekezetplántálásnak...
Nemrég hallgattam Pintér Béla egyik számát, amelyen az imáról énekelnek:
Az ima az a kulcs, amitől kinyílik a zár. Olyan ajtók tárulnak, melyekről nem is álmodtál. Feléled a hit és újra ébred a remény. AZ IMA MEGVÁLTOZTATJA A DOLGOK MENETÉT. ... lesz rá felelet, csak kulcsold össze kezedet!
A tábor egész ideje alatt tapasztaltuk, például, ahogy Isten az időjárást igazgatta: hétfőn még esett, de amikor mennünk kellett, elállt. A sárban gyaloglás pedig kifejezetten érdekes élmény volt :). Kedden, a lovaglás napján pedig kisütött a nap, s amikor visszaértünk délután a táborhelyre, szinte láttuk, ahogy előttünk megy a felhő: utak vizesek voltak, pár perccel odaérkezésünk előtt állt el. Pénteken délelőtt szemerkélt, ezért programot cseréltünk: délelőtt a Házban játék, történet, délután pedig, amikor ismét ragyogóan sütött a nap, kirándulás...
A gyerekek nagyon élvezték az énekeket, s mondták is, hogy otthon ezt éneklik esténként: Ujjongok, örvendek... El kell mondanom mindenkinek, boldog vagyok, a szívem repes: mióta Jézusé az életem, egész más ember lettem...
A kézművest is nagyon szerették: Julikáék és az egyik anyuka, Anita gipszet kevert, keresztet készíttetett, papírból szamarat készítettek...
Napról napra többen vették igénybe postai szolgáltatásunkat, merthogy az is volt. Julika lánya, Mani volt a postás. Minden nap, akinek szerettek volna, írhattak levelet. Ezután postaládába tették, majd másnap a saját kis dobozukban találták. Hétvégén ugyanis mindenki kapott egy karácsonyi dobozt, tele ajándékokkal.
Utolsó nap Fülöp Anna azt mondta: - Nem engedhetem, hogy vége legyen a tábornak!
Egy 6 éves kislány kért minket, hogy jövő héten is folytassuk.
Egy 7 éves fiú (és még sokan mások) többször megerősítést kért :) arra vonatkozóan, hogy: ugye jövőre is lesz tábor!?
Ahogy Isten mellettünk állt, a visszajelzések, imáitok és az anyagi jólét (végére sokkal több maradt, mint gondoltuk) által is láthattuk és érezhettük: jó az ÚR!
Isten áldása maradjon Rajtad és családodon!
Szeretettel: Janka
2006. augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése