1.Péter 3:14
„De még ha szenvednetek kellene is az igazságért, boldogok lesztek. A tőlük való félelem meg ne ijesszen titeket, nyugtalanná ne tegyen. Az Urat, a Krisztust szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek élő reménységet,bizonyságot tegyetek róla. „
Jakab 1: 2-3
„Teljes örömnek tartsátok testvéreim,ha sokféle kísértésbe estek,hiszen tudjátok,hogy hiteteknek próbatétele állhatatosságot munkál!”
Csupán ebben a 2 napban (okt. 13-14) olyan mély/kemény szellemi harcokba engedett Isten, hogy szinte folyamatosan (egymás után) „arra kényszerültem”, hogy határozottan és világosan beszéljek Isten szeretetéről, szabadításáról és megmentésre irányuló vágyáról.. Mi is történt?
Péntek du. jöttem Petőfibányáról Budapestre, gondolván, hogy egy kicsit lazíthatok: a héten már sokszor szinte testközeli harcot vívtam Sátánnal (értsd: hiszem, hogy a Szentlélek vívja a csatákat rajtam keresztül, miközben Jézus könyörög...) a bibliaórákon, amikor gyerekekkel, érdeklődő felnőttekkel, kritizálókkal, nevelőotthonos fiatalokkal beszélgettem Istenről... Most már hazamegyek frissülni-gondoltam. De –ahogy ez lenni szokott:)- Isten nem engedte letenni a lantot csendesen. A keresztény élet nem erről szól.
Mindjárt hívott egy testvér telefonon, akinek újra rá kellett irányítani tekintetét az Igazságra. S közben csak éreztem: harc folyik az egekben gondolataiért, szívéért, életéért. Isten akarja Őt. S micsoda kiváltság, hogy Isten kész volt használni. A harc viszont erőt vesz ki az emberből, mégis érdekes volt tapasztalni, hogy a szavak jönnek, a nyugalom marad...
De aztán e harc mellé jött a következő: egy másik testvérrel kezdtem beszélgetni békésen, majd a politikára terelődött a szó. Egyre inkább a viszálykodás és harag szellemiségét éreztem körülöttünk. Megkérdeztem: Imádkozol XY-ért? Azért, hogy megtérjen?
–Nem. Amíg ... ezen a téren meg nem változik, addig nem.
–Ledöbbentem. Vajon mi kinek valljuk magunkat elsősorban? Isten gyermekeinek? Akkor nem kéne MINDENKIÉRT imádkozni? Nem változtathatja meg Isten bárki életét? Nem arra tanított Isten, hogy bocsássunk meg? Úgy éreztem ki kell állnom újra az Igazság mellett. Harc.
Kettős gondolat volt bennem: Wow! Istenem, te ennyire bízol bennem? Ekkora harcokba engedsz? Biztos, hogy nem roppanok bele?... Bár, ha végiggondolom, bármilyen furcsa, még élveztem is. Mert TE ott voltál. Mert senki más nem számít csak te, Istenem. Másrészről: azért elég lenne nekem az eddig megszokott kisebb csatározás, nem kell ekkora és így egymás után,nem gondolod?
Nem gondolta. Másnap egy ismerős idősebb férfivel kezdtem el beszélgetni utcánkban, miközben a városba mentem. Rögtön elkezdte ecsetelni, hogy ő bizony 15 éve nem beteg, s ennek az az oka, hogy betartja az élet törvényét. Vegetáriánus, nekem is azzá kéne lennem. Megváltoztatja az ember életét a természetgyógyászat is ám. Szívesen ad tanácsokat, s mindezt ingyen teszi, jóindulatból... Rögtön tudtam: itt evangéliumra van szükség. S én is elmondtam: az én életemet az élő Isten változtatta meg. Találkoztam Jézussal... Persze-persze, mondta, ő is olvassa a Bibliát, abban van az élet törvénye,de Isten azt várja, hogy mi változtassunk magunkon. Ő adta a receptet, csak magunkra jobban oda kell figyelni... Mondta-mondta, s már a buszon voltunk.
Először jöttek a gondolatok: oh, itt már hallkabban kéne beszélni ezekről, de ő nem szégyellte. Szerintem az egész busz hallotta. Aztán Isten Szentlelke újra csak bátorságot adott: mondd hangosan te is az Igazságot! Nem tudom hányan hallották-értették, de talán ez volt az első alkalom, amikor nem azt néztem végül, hogy hány ember figyel a buszon, hanem csak ennek az embernek mondtam (miközben talán többen is hallhatták), hogy Isten szereti Őt annyira, hgy a Fiát adta érte. Ez pedig az Ő döntése: hisz benne vagy sem. Ez életet változtat.
Beszélgetésünk szintén egy szellemi harc volt,...s nem is folytatom.
Ezek által Isten valamit nekem is tanított: szeretni tudom őket, nagyon. Annyira, hogy nem hallgatom el az Igazságot, bármit is szólnak hozzá.
Ezek mind önvizsgálatra is késztettek, s számomra végül megerősödést hoztak: Bármi történik is, Isten hű marad önmagához.
Azért is írtam le, mert úgy gondolom, a Te imatámogatásod is benne volt ezekben a harcokban. Ima nélkül nem tudom ki mernék-e állni az Igazságért Isten szeretetével szívemben. Ezúton is köszönöm imatámogatásod!
Szeretettel: Janka
Budapest, 2006.10.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése