December 18. kedd
Heréden jártunk, abban az iskolában, ahol minden évben nagy szeretettel és tisztelettel fogadnak. Ismét így történt. Meglepően jól válaszoltak a kérdésekre a gyerekek. Ez volt talán a második iskola, ahol a Róm 8:32 alapján feltett kérdésre, miszerint: Mit ajándékoz nekünk Isten? Nem csak az volt a felelet, hogy Jézust, a fiát, életet, szeretetet… hanem : MINDENT!
Halleluja! Dicsőség az Úrnak!
Hatvanban, a Bajcsy Óvodában (egyszerűség kedvéért hívjuk így, egyébként teljesen más a neve) szintén örömmel üdvözöltek. A gyerekek ki-kikukucskáltak, izgalommal vártak minket. Sajnos sokat rontottunk (technikailag, bábokkal), mert fáradtak vagyunk, nagyon. Miklósék még betegek is, Csaba se érezte túl jól magát. Kérlek imádkozzatok egészégért! Ennek ellenére, az óvónők azt mondták: a gyerekek biztosan nem vették észre, nekik nagy élmény volt…
December 19. szerda
Petőfibányán, az óvodában vártak minket. Itt mindig nagy az érdeklődés, a köszönetnyilvánítás… sajnos kb . 26 gyerek és 4 pedagógus nem tudott részt venni, mert karácsonyi műsorra készültek. Akik megnézték, azt mondták: Jóóó volt! Itt az angyal első megjelentekor még Zsoltinak is szóltak, hogy : Nézd, ott az angyal, van angyal! Kérlek továbbra is imádkozzatok, mert Csaba nagyon gyenge… Köszönjük!
Ezután Lőrinciben adtuk elő a bábdarabot. Itt is kedvesen fogadtak. A gyerekek nagyon kulturáltan viselkedtek, figyelmesek voltak. A pedagógusok arcára nagy mosoly ült a végén. A portás szívesen segített nekünk. Reméljük mindannyiuknál szívükig jut az örömhír: Isten az, aki jót akar, ezért engedte földre jönni Jézust…!
Délután Selypen (Lőrinci mellett) a Művelődési Házba hívtak minket Feri bácsiék, az ottani Baptista Imaház vezetője, hogy a község szegényebb gyerekeinek osztott ajándék mellett mi is lepjük meg őket a bábdarabbal. Alpolgármesternek szemlátomást tetszett az egész. Végén meg is kérdezte milyen szakképesítésünk van… Szülők, gyerekek szemében szeretetet láttam. Kívánom, hogy az Ő karácsonyuk is már Istennel töltött karácsony legyen!
December 20. csütörtök
Utolsó bábozó napunkJ. Frissen és derűsen indultunk útra új helyünkre, melyet a héten szerveztek be nekünkJ, Szirákra. Először járt ott bábcsoport, nagyon tetszett nekik. 95%-uk kb. roma származású, kedves segítőkész gyerekek. Figyeltek és gondolkodtak el a hallottakon. Az egyik gyerek (ahogy közéjük ültem egy időre) meg is kérdezte: ezek a bábok élők? Mire a másik: Dehogy, hát nem látod a botot a kezében?!… A színfalak mögött is mosolyra fakadtunk. Miki odaszólt Huginak, hogy nézz rám!, miközben a bábjaik szerepeltek…Hugi ránézett, de Miki a bábjára értette. Hugi bábja a messzeségbe révedt, miközben Miki nem adta föl: nézz a szemembe! Aztán persze rendeződött a szemkontaktus.J Igazgató úr mondta is, hogy csak miattunk hozták előbbre az ünnepséget, örültek, hogy jöttünk. Egy fiatalember szívesen venné, ha Vanyarcra, az ő községébe is eljutnánk egyszer….majd meglátjuk.
Selypen adtuk elő utoljára az idén. Itt, mint minden évben, szívesen fogadtak. Néhány gyerek másodszorra látta, mert ott volt a tegnapi „jótékonysági esten” a Művelődési Házban. Meg is kértük, hogy jöjjenek előre és segítsenek mutogatni az éneket.
Ahogy szokás, befejezésként elmentünk közös ebédet „ülni”, ahol elmondtuk mi tetszett a másikban, mi bátorított minket, mit csinálnánk másképp… Sajnos Brenda már nem lehetett velünk, a héten repül vissza Amerikába. Kérlek imádkozzatok érte, mert nagyon fáj a háta… Hugi lelkesedését és fáradhatatlanságát, no meg persze a reggeli imaalkalmakon való részvételét, pontosságát emeltük ki. JÓ volt látni szolgálókészségét! Miki kreativitását, csapatösszetartó személyiségét, önfeláldozását és kitartását dicsértük… Csaba szolgálókészségét, imára buzdítását, bátorító jelenlétét hangsúlyoztuk. Én még azt is, ahogy otthon is végig mellettem állt, s nem adta föl, betegsége ellenére sem a bábozást, sőt! Nekem megköszönték a szervezést, telefonálásokat, s hogy tanítottam a gyerekeket fáradhatatlanul.
Köszönjük nektek is az imában való támogatást! Isten áldjon meg benneteket, adjon békés karácsonyi ünnepeket! Mindenekelőtt persze az Úrnak vagyunk hálásak és Őt dicsérjük ahogy velünk jött, illetve előttünk járt! Dicsőség mennyben az Istennek!
