Március 11-én, kedden ismét Hatvanba mentünk. Először 175 alsós gyerek előtt mondhattuk el a Baross Gábor Általános Iskolában, hogy Jézus a Szabadító. Szemléltetésként egy kisfiút hívtam ki, akinek kezét kötéllel kötöttem be, mondván: Isten ellensége is így tesz rabbá bennünket, amikor rávesz a bűnre… szegény elkezdett pityeregni, amikor próbálkozott, de magától nem tudta elszakítani a kötelet, s a nagyobbak azt kiáltották be neki: „Én biztos szét tudnám szedni!”… a végére teljes lett a nyugalom persze. „Bárcsak így tudnátok ti is sírni bűneitek miatt!”- mondtam. „Ez a fiú bátor volt és biztos vagyok benne, hogy erős. Ezt a kötelet ti sem tudtátok volna szétszakítani…” Miki bácsitól lufikardot is kapott, s a végén a gyerekek is megtapsolták… Imádkozzatok, hogy tudják elhinni ebben az iskolában is, hogy csak Jézus tud megszabadítani!
Ezután a MÁV Óvodába mentünk, ahol kb 80 pici óvodás fogadott. Itt az egyik kislány mondta a végén, hogy: „Jujj, úgy féltem a rókától!” A jelenet közben, amikor a gyerekek lementek a színről, azt hallhattuk: „Még ne menjetek el!”
Harmadik helyszínünk a Lesznai Anna Iskola volt, ahol kb. 100 fogyatékkal élő és/vagy magatartászavarral küzdő gyermek vett részt lelkes tanítóikkal. Ebben az iskolában 4 csoportom is van. Mindig örülnek, amikor bibliaóra következik. Egyik pedagógus többször is bátorított már, mennyire nagyra értékeli munkánkat, meglátszik a gyerekeken a foglalkozás. A gyerekek boldogan éneklik a hallottakat. „Ez a bábdarab különösen tetszett. –mondta most. Az egyik fiú(akinek figyelmét valóban nehéz lekötni) térdemre hajolt, s még a nyála is kicsordult, annyira figyelt.” Mi is ezt tapasztaltuk. Isten különleges áldása, hogy ez a bábdarab egyik engedelmes gyermekének fejéből kipattant, más engedelmes gyermeke által felvételre került, szintén más engedelmes gyermekei révén pedig eljutott az iskolákba, miközben engedelmes „gyermekek” imahátteret biztosítanak, hogy legyen minél több új élet Krisztusban! Köszönjük mi is engedelmességeteket!
Március 12-én szerdán Erdőtarcsán vártak a gyerekek. Sajnos sokan influenzásak a környéken, így kb. a fele csapat volt csak ott, de így is éreztük Isten jelenlétét. Szívesen énekeltek és mutogattak, bábjelenetre nagyon figyeltek! Pedagógusoktól ismét kaptunk narancsot és almát ajándékba. Volt olyan felnőtt, aki először látta műsorunkat. Ők is nagyon szépen köszönték, hogy ilyen értéket adunk tovább.
Kállóra mentünk aztán át, ahol kb 150 óvodás és alsós várta izgalommal Vörös Valért, a rókát. Nagyon édesen kiáltottak bábelőadás alatt. „ Tűnj el róka! Menj már el!” Burkus kutyának meg többször is mondták, miután felébredt: „Hát mondtam, neked, hogy kelj föl! Én megmondtam!” Hallhatóan Piri tyúk is tetszett nekik, s a visszakérdezésnél Jézus történetét is elég jól tudták. Jó volt látni a kedves arcokat.
Ugyanitt még a felsősöknek is előadtuk 3 jelenetünket. Az elején, bár bátortalanul, de pár gyerek kijött játszani, ami aztán meg is törte a jeget, talán túlságosan is. Annyira nevettek aztán mindenen, hogy a komolyabb részeket többen nehezen fogadták. Allen üzeneténél csúfolódás is elhangzott, de hál’istennek jól kezelte Allen. Nem lett mérges, hanem kérte, hogy jöjjön előre, aki gúnyolódni szeretne, van rá egy perce…persze senki nem jött… Aztán elmondta, hogy ő is ilyen volt tinédzserként, majd beszélt arról, hogy bizony mi is kicsúfoltuk Jézust,
de Ő és Isten nem mondott le rólunk… annyira szeretett, hogy életét adta értünk!
A legtöbben nagyon figyeltek. Láttam a tekintetükön, hogy érdekli őket, s csodálkoznak… mintha azt kérdeznék: tényleg szeret engem? … Az alkalom végén tanárok kértek bocsánatot, bár hozzátették: „Higgyék el, hogy most még visszafogottak voltak. Mi azt gondoltuk sokkal jobban égni fogunk.” Itt (is) tényleg szükség van életváltozásokra, új életre! Imádkozzatok, hogy ezek a zömmel nehéz körülmények között élő gyermekek/fiatalok is merjék Krisztusba vetni bizalmukat!
