2008.07.06. Vasárnap
Ma mintegy harmincan gyűltünk össze az Urat tisztelni. Két vendégünk is volt a táborból, akiknek nagyon örültünk. Reméljük a következő hetekben még többekben ébrednek majd kérdések és kíváncsiság, ami arra vezeti majd Őket, hogy eljöjjenek a vasárnapi alkalomra.
Allen prédikált, a János evangéliumának 4. fejezetéből az 1-19. verséig olvastuk az igét. Jézusnak a samáriai asszonnyal való találkozását írja le ez a történet. Allen arra irányította rá a figyelmünket, hogy Jézus szomjassá lett, hogy nekünk élő vizet kínálhasson. Eljött testben, hogy nekünk az örök életet ajánlhassa fel. A prédikáció során beszélt Allen arról, hogy Jézust nem zavarta, hogy ez a nő társadalmilag elutasított és bűnös életet él. Ő ugyanúgy akart neki is segíteni. Felmerült a kérdés, mi vajon hogy bánunk másokkal? Mi megítéljük-e, hogy „érdemes"-e a segítségünkre, szeretetünkre, figyelmünkre? Sajnos természetesen nem mondhatjuk, hogy maradéktalanul teljesítjük az Úr tervét arra nézve, hogy hogyan viselkedjünk egymással. Mindig van mit tanulni és fejlődni, de az Úr kegyelmével és erejével na meg persze helyes hozzáállással lehetséges.
Mivel Allen egyik legkiemelkedőbb ajándéka az evangelizálás, így az üzenet a látogatók és keresők szívéhez is szólt, ahogyan Isten szeretetéről, áldozatáról és a Vele való lehetséges kapcsolatunkról hallhattak.
Utolsó nap a táborban
Ismét megtapasztalhattuk az Úr szeretetét, mindenhatóságát, törődését, jelenlétét, és azt, hogy imameghallgató Istenünk van. A tábor előtti héten minden reggel többen a gyülekezetből összejöttünk reggel 7-8-ig, hogy az Úrnak hálát adjunk ennek a tábornak a létrejöttéért és letegyük elé a tábor szükségleteit. Imádkoztunk többek között a gyerekekért, a szolgálókért, a szülőkért, a biztonságért, a technikai berendezésekért, az ételek biztonságosságáért, az időjárásért, természetesen védelemért az ördög egyértelműen várható támadásaival szemben, meg még amire a Lélek vezetett minket. Őszintén mondhatjuk, hogy ez nagyon sok dolog, sok tényező és mégis, nem volt olyasmi, amiben ne lett volna a segítségünkre, támogatásunkra az Úr. Egy nagyon áldott és sikeres hetet zártunk ma, amiben semmilyen komoly gond, nehézség vagy szükség nem ütötte fel a fejét.
Gyerekek és szolgálók egyaránt felszabadultan tudták ma bemutatni a tábor hangulatát a nyílt evangelizációs napon megjelent mintegy 15 szülőnek. A nap folyamán a tanítások és a csoportos foglalkozások ugyanúgy zajlottak, mint a hét többi napján. A gyerekek szüleiket lenyűgöző és megható módon énekelték az énekeket az Úr szeretetéről és munkájáról, aztán pedig fegyelmezetten vettek részt a foglalkozásokon. A szabadidőben a szülők is beszállhattak a játékokba, vagy beszélgethettek szolgáló csoportunk tagjaival-amit néhányan meg is tettek. A szabadidőn kívül volt egy szervezett beszélgetés is a szülőknek, ahol hívők és nem hívők vitatták meg nézeteiket Isten kegyelméről lelkipásztorunk vezetésével. Természetesen a vélemények nagyon különbözőek voltak eleinte, de az Ige ereje és a résztvevő hívők bizonyságai láthatóan elgondolkodtatták a többieket. A beszélgetés végén mindenkinek felajánlottuk, hogy úgy a nap folyamán, mint minden vasárnap 17 órakor az istentiszteleti alkalmainkon várjuk őket, ha kérdezni, vitázni vagy beszélgetni szeretnének. Most már csak az van hátra, hogy imádkozzunk és várjuk, hogy az Úr felnevelje kinél-kinél a maga idejében és módján az elvetett magokat.
Nagy sikert aratott a babgulyás is, amit Irénke néni főzött a mintegy száz embernek szabad tűzön.
Természetesen azért is imádkoztunk a megelőző héten, hogy az Úr vessen el magokat a gyerekek szívébe, valamit azon keresztül, amit a táborból hazavisznek magukban -a szülőkben is munkálkodjon. Meg is lett az eredmény, minden gyerek a tábor végére hallotta és megértette az evangéliumot, néhányan közülük lépéseket is tettek az Úr befogadásának útján. A vasárnapi istentiszteletre pedig két tini már a vendégünk is volt a táborból.
Köszönjük mindenkinek, aki imáival kísért minket az előkészületek és a hét folyamán. Kérünk Titeket, hogy továbbra is imádkozzatok petőfibányai szolgálatunkért, és azért, hogy az Úr hozzon ébredést ezen a településen, valamit, hogy az Úr akaratát tudjuk elvenni és megcselekedni a környező községekben, falvakban is.
