Győző Bizonyságtétele
Sziasztok
Én azzal szeretném kezdeni a bizonyságtételemet, hogy nekem az egész családom keresztény, így gyerekoromban sokat hallottam Istenről. Sokat jártunk gyülekezetbe, sokat beszélgettem anyukámmal Istenről. De úgy igazán nem foglalkoztam vele. Jobban tetszett haverokkal lógni, nagyon keveset voltam otthon, és nem fogadtam szót anyunak. Aztán eltelt egy kis idő és tavaly elkellett költöznöm Pestre anyukámmal. Anyukám járt néha gyülekezetbe de én nem igazán. Belekeveredtem Pesten rossz társaságba, káromkodtam és sok rossz dolgot csináltam. Anyu sokat dolgozott és én mindig egyedül éreztem magam. Aztán sikerült visszaköltöznöm Esztiékhez és újra jártam gyülekezetbe és már-már kezdtem belül érezni valami, de komolyabban még mindig nem érdekelt. Beszélgettünk a megtérésről, tesómmal de mondtam neki, hogy azért nem szeretnék bemerítkezni, mert ha nem változok semmit akkor hiába tettem meg. Aztán eljött az idei angoltábor ahová Isten kegyelméből juthattam el. Először még csak azért akartam az angol táborba menni mert sok jót hallottam róla, de aztán a csütörtöki napon voltak bizonyságtételek amin keresztül a szentlélek megérintett. Azután imádkoztunk Évanénivel és beszélgettem egy pár emberrel. Még az nap este szólt hozzám Jézus, / Mt. 9:2/ : „ Bízzál fiam, megbocsáttattak a bűneid” Izgatott voltam és jó érzés volt, hogy szólt hozzám személyesen az aki az életét adta értem. Az angol tábor óta odafigyelek arra, hogy milyen társaságba járok és Isten kegyelméből és a segítségével leszoktam a káromkodásról is. Azóta, hogy Jézust befogadtam a szívembe érzem magamon a változást és szeretnék minél jobban erősödni a hitemben. Most már nem félek attól, hogy hiába követem Őt, mert tudom, hogy elfogad engem és segít a változásban, és nem csalódik bennem! Köszönöm, hogy meghallgattatok
