Csütörtökön voltunk a nevelőotthonban Lőrincin. Petőfibányáról két kocsival mentünk olyan fiatalokkal, akik a gyülekezetünkben már megtértek, bemerítkeztek és szeretnének szolgálni. Dicsőség az Úrnak, hogy eljött ez az idő is, hogy szolgálnak a fiataljaink. Ez egy gyülekezetplántálónak a legnagyobb öröm!
Az alkalom röviden: érkezés után egy hangulatos teremben találkoztunk a fiatalokkal. Bemutatkozás után énekeltünk egy éneket és előadtunk egy pantomim jelenetet Ezek után két csoportba mentünk, külön a lányok és külön a fiúk. Arról beszélgettünk, hogy mi a céljuk és mit gondolnak Istenről. A célt szinte majdnem minden fiú egyszerűen és nagyon elkeseredve fogalmazta meg: "tizennyolc éves leszek, és felakasztom magam, vagy kiugrok a vonat elé". Nagyon rossz volt ezt a reménytelenséget hallani, de öröm volt a szívemben, hogy most, hogy járunk, nagyobb esélyük van találkozni a Megváltónkkal, Jézus Krisztussal! Most még csak havonta egyszer fogunk bemenni az otthonba de reméljük, később ez sűrűsödni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése