December 11. kedd
Első helyünk Hatvanban az Értelmi fogyatékkal élők Nevelő Otthona volt, ahol kb. 15 súlyos értelmi fogyatékos fiatal (20-30 év) várta az előadást néhány kedves nevelővel. Az Afrikából érkező strucc, aki mindig a hó után érdeklődik Miki eltorzított hangjánJ(mi is az, mert ő még nem látott ilyet,..) nekik is tetszett. A báboknak ők is feleltek. Szeretetük jeléül az egyik lány adta át az ajándékukat nekünk: egy kis bonbont és egy gyönyörű képet a hóemberrel. Köszönjük!
Szintén Hatvanban kb. 120 gyermek várt a Lesznai Anna Általános Iskolában, ahol közel 50 gyerek jár már bibliaismereti szakkörre hozzám. Ezek a gyerekek sóvárognak a szeretetre: sok magatartászavarral küzdő, emellett több enyhén és középsúlyosan értelmi és egy-két testi fogyatékkal is élő gyermek jár ide. A nagyfiúk örömmel segítettek a bepakolásban . Az elején nagy hangzavarral jöttek aztán a tornaterembe, s tudtam a nagyobb fiúk nem hisznek Istenben… miután elmondtam, hogy mi ajándékként ezt az éneket és bábdarabot hoztuk, s ha nem is hisznek Istenben, tiszteletből engedjék, hogy mások odafigyeljenek és énekeljenek Istenről… csendben és tisztelettel figyeltek. Arra is, amikor elmondtuk: Isten szeret, kész megbocsátani és segít „kimunkálni a neki kedves dolgokat”! A jókedvünket még talán fokozta is, hogy szegény Csabának a bábdarab közepén, amikor mindkét keze tele volt (báb és árnybáb, kellett tüsszögnie…két zsebkendőt is kapottJ. A végén a tanítók nagyon megköszönték az előadást. „Bibliásaim” pedig szomorúan konstatálták, hogy már csak jövőre találkozunk.
