2008.07.31.
Házassági alkalom
Allen és Sharon találkozói nagy segítséget nyújtanak mindazoknak, akik meg akarják ismerni Isten álláspontját a házasságról és az abban óhatatlanul felmerülő nehézségek megoldásáról. 
A mai alkalom már nem az első volt a sorban, és terv szerint egy hosszabb sorozat része.
13-an gyűltünk össze, volt aki a párjával jött, volt aki egyedül, de mindenkinek ugyanaz volt az üzenet: a házasságban az én feladatom a másik személy szolgálata.
Ezt főleg akkor nehéz teljes szívvel elfogadni, amikor úgy érezzük, hogy a társunk méltatlanul, figyelmetlenül, szeretetlenül bánik velünk. De Isten igéje és akarata egyértelmű: szolgálnunk kell egymást, akkor is, ha a világ, az ész és a kavargó érzelmek mást diktálnának. Ehhez azonban van egy mindennél erősebb és hatékonyabb segítségünk:Isten és az Ő szeretete.
Emberi természetünk, mindennapjaink gondjai és téves elgondolásaink a házasságról nagyon megnehezítik, sőt néha lehetetlenné teszik, hogy figyelemmel, kedvességgel, odaadással és magunkat a másiknak alárendelve forduljunk házastársunk felé. Pedig ez Isten egyértelmű akarata, ekkor tud minket megáldani a házasságunkban.
Minden szép dolog úgy jön létre és úgy marad életben, ha dolgoznak vele/érte. Nekünk is ezt kell TUDATOSAN tennünk házasságunkban, Isten kegyelmének, szeretetének és vezetésének segítségével.
A beszélgetés során a következő témákat érintettük és bontottuk ki, illetve oldottunk meg ezekkel kapcsolatos gyakorlati példákat:
1. Mi az alárendelődés? Negatív vagy pozitív dolog?
-Megnéztük, hogy bár Jézus egyenlő volt az Atyával (János 1:1), mégis azt választotta, hogy alárendeli magát az Atya akaratának (János 5:19). (Fil 2:6-8)
-Férfinak és nőnek egyaránt alá kell magát rendelni a társának. Mindkét fél Istentől rendelt feladata, hogy párját szolgálja. (Efézus 5:22;25;33)
2. Mi az akadálya az alárendelődésnek, mi a gyökere annak, hogy nem akarjuk magunkat egymásnak alárendelni?
-ÖNZŐSÉGÜNK
-Jakab 4:1-3
3. Kapcsolataink egyik legnagyobb problémája a helytelen kommunikáció:
-Hogyan kezeljük érzéseinket?
Sokszor a két végletet választjuk: vagy elfolytjuk érzéseinket, vagy kiöntjük. Ehelyett a helyes út érzéseink elismerése, majd szelektív kifejezése. Döntést kell hoznunk, hogy mely érzelmeinket fejezzük ki (azaz mely érzelmek kifejezése szolgálja kapcsolatunk épít
