2008.07.31. 

Házassági alkalom

Allen és Sharon találkozói nagy segítséget nyújtanak mindazoknak, akik meg akarják ismerni Isten álláspontját a házasságról és az abban óhatatlanul felmerülő nehézségek megoldásáról. 

A mai alkalom már nem az első volt a sorban, és terv szerint egy hosszabb sorozat része. 

13-an gyűltünk össze, volt aki a párjával jött, volt aki egyedül, de mindenkinek ugyanaz volt az üzenet: a házasságban az én feladatom  a másik személy szolgálata. 

Ezt főleg akkor nehéz teljes szívvel elfogadni, amikor úgy érezzük, hogy a társunk méltatlanul, figyelmetlenül, szeretetlenül bánik velünk. De Isten igéje és akarata egyértelmű: szolgálnunk kell egymást, akkor is, ha a világ, az ész és a kavargó érzelmek  mást diktálnának. Ehhez azonban van egy mindennél erősebb és hatékonyabb segítségünk:Isten és az Ő szeretete. 

Emberi természetünk, mindennapjaink gondjai és téves elgondolásaink a házasságról nagyon megnehezítik, sőt néha lehetetlenné teszik, hogy figyelemmel, kedvességgel, odaadással és magunkat a másiknak alárendelve forduljunk házastársunk felé. Pedig ez Isten egyértelmű akarata, ekkor tud minket megáldani a házasságunkban. 

Minden szép dolog úgy jön létre és úgy marad életben, ha dolgoznak vele/érte. Nekünk is ezt kell TUDATOSAN tennünk házasságunkban, Isten kegyelmének, szeretetének és vezetésének segítségével. 

A beszélgetés során a következő témákat érintettük és bontottuk ki, illetve oldottunk meg ezekkel kapcsolatos gyakorlati példákat:

1. Mi az alárendelődés? Negatív vagy pozitív dolog? 

-Megnéztük, hogy bár Jézus egyenlő volt az Atyával (János 1:1), mégis azt választotta, hogy alárendeli magát az Atya akaratának (János 5:19). (Fil 2:6-8)

-Férfinak és nőnek egyaránt alá kell magát rendelni a társának. Mindkét fél Istentől rendelt feladata, hogy párját szolgálja. (Efézus 5:22;25;33)

2. Mi az akadálya az alárendelődésnek, mi a gyökere annak, hogy nem akarjuk magunkat egymásnak alárendelni?

-ÖNZŐSÉGÜNK

-Jakab 4:1-3

3. Kapcsolataink egyik legnagyobb problémája a helytelen kommunikáció:

-Hogyan kezeljük érzéseinket? 

Sokszor a két végletet választjuk: vagy elfolytjuk érzéseinket, vagy kiöntjük. Ehelyett a helyes út érzéseink elismerése, majd szelektív kifejezése. Döntést kell hoznunk, hogy mely érzelmeinket fejezzük ki (azaz mely érzelmek kifejezése szolgálja kapcsolatunk épít

Családi nap 2008. 07. 27. 

Pipis hegy

Jászberényi, gyöngyösi és petőfibányai gyülekezetek találkozója

Mintegy harmincan indultunk vasárnap reggel a Gyöngyös melletti repülőtérre, hogy egy izgalmas napot töltsünk el két másik gyülekezettel együtt. Ott már várt minket még kb. 10 petőfibányai és sok más bátor testvér, akik a már csütörtökön kezdődött Western hétvége keretében napok óta kint aludtak sátrakban a helyszínen. Igazi túlélő tábor volt ahogy hallottuk, a saját kezükkel készített zuhanyzót és WC-t elnézve ezt el is hisszük. Nagyon komoly szervezés előzte meg ezt a napot, mire mi oda értünk ennek a munkának a gyümölcsét élvezhettük. A két nagy felállított sátor közül egyik az istentiszteletnek adott helyet, a másikban szorgos kezek munkálkodtak, hogy az enni és innivalót elkészítsék a kb. 80-100 embernek. 

A reggel egy 5 állomásból álló akadályversennyel kezdődött, amiben a csapatokat úgy lettek összeállítva, hogy minden korosztály és minden gyülekezet képviselve legyen minden egyes csapatban. Egy kb. 40 perces sétával elértük az Anna tavat és egy kis kápolnát. Útközben  olyan feladatokat kellett megoldanunk, amik valóban segítették a megismerkedést és az egymáshoz való közelebb kerülést (pl. mindenkinek a nevét meg kellett jegyezni egy másik szóval együtt, és a körben előttünk ülő összes személyt el kellett sorolni-vicces volt, nagyon élveztük).

Az istentisztelet dicsőítéssel kezdődött, amit mi petőfibányaiak szolgáltattunk. Ezután egy jelenetet mutattunk be, amiben Isten szeretetét és kegyelmét ugyanúgy láthattuk, mint azt, hogy a gonosz hogyan próbál minket távol tartani az Úrtól. 

A prédikációban Kosik Peti arról tanított, hogy Isten hogyan, milyen módokon szól hozzánk. 

A délutáni szabadidő eltöltése után kiscsoportos beszélgetésekhez lehetett csatlakozni, ahol a következő témák közül lehetett választani: Hogyan növekedjünk Krisztusban?; Keresztény gyermeknevelés; Sáfárság; Miért van szükség gyülekezetre?; Mátrix beszélgetés.

A nap folyamán több bizonyságtevő is megosztotta velünk élményeit, tapasztalatait Isten szeretetéről, gondoskodásáról és mindenhatóságáról.

A záró üzenetben Allen arról beszélt, hogy mindannyiunknak adott az Úr lelki ajándékokat, amiket egymás építésére kell használnunk, és felelősségünk ezen ajándékok keresése és használata. 

Minden értelemben nagyszerű nap volt, közösségben voltunk az Úrral és egymással, kaptunk és adtunk bizonyságokat, feltöltődtünk és remélhetőleg ez még csak a kezdete a 3 gyülekezet későbbi közös tevékenységeinek. 

Sokak arról számoltak be a nap végén, hogy nagyon megszólította őket az Úr ilyen vagy olyan formában valamelyik program alatt. Ismét láthattuk, hogy bár az előadók és bizonyságtevők nem beszélték meg előre, mégis a mondanivalójuk mind egymásra épült és ugyanazt az üzenetet hordozta. Olyan jó tudni, hogy Isten szervezi ezeket a dolgokat, és mindenkit személyesen vezetve helyezi a szívekbe azt, amit ki akar emelni az adott alkalommal.

Hála Istennek a nyári táborunkból is jöttek erre a hétvégére

A Pioneers alapítvány a legnagyobb szolgálatot végezték, vigyáztak gyermekeinkre

Dezső és Gyula beszélgetek az élet értelméről.

Allen és Jonatán (Jonatán volt ennek a napnak a fő szervezője) ők, velünk együtt már negyedik napja voltak fent a hegyen, és növekedtünk egymás hite által.

Dezső elmondta mit tett Isten az életébe!

A fiataljainkkal elő adtunk egy jelenetet ami arról szólt mit tett Isten értünk.

Hugi és Gábor a szabadság élvezése közben

Gábor gyülekezetünk aktív fiatal felnőttje elmondta miképpen ismerte meg Jézust és mi történt az életében Dicsőség az Úrnak ezekért a fiatal emberekért!

Allen prédikált arról, hogy egymást hogyan tudjuk segíteni a növekedésben Edina (Kosik Peti felesége) fordította és tette egyértelművé  Isten üzenetét.

Istentisztelet 2008. 07. 20.

A mai istentiszteletünk rendhagyó volt abban az értelemben, hogy bár a gyülekezet évek óta létezik, most mégis mintegy hivatalosan megalakult. Nagy esemény ez a maga módján, mert semmi sem lett más a gyülekezet gyakorlati életében, mégis egy mérföldkő ez a dolog. Egyrészt azért, mert az alapítók sok éves kemény, odaadó, áldozatos munkájának gyümölcse kézzel fogható módon fejeződik ki ilyenkor, másrészt azért, mert ezzel a hivatalos megalakulással megindul a Magyarországi Baptista Egyházhoz való csatlakozás folyamata is. 

Az igehirdetés témája az Istennel való megbékélés volt, Dezső gondolatébresztő prédikációjában.  

2008.07.06. Vasárnap

Ma mintegy harmincan gyűltünk össze az Urat tisztelni. Két vendégünk is volt a táborból, akiknek nagyon örültünk. Reméljük a következő hetekben még többekben ébrednek majd kérdések és kíváncsiság, ami arra vezeti majd Őket, hogy eljöjjenek a vasárnapi alkalomra.

Allen prédikált, a János evangéliumának 4. fejezetéből az 1-19. verséig olvastuk az igét. Jézusnak a samáriai asszonnyal való találkozását írja le ez a történet. Allen arra irányította rá a figyelmünket, hogy Jézus szomjassá lett, hogy nekünk élő vizet kínálhasson. Eljött testben, hogy nekünk az örök életet ajánlhassa fel. A prédikáció során beszélt Allen arról, hogy Jézust nem zavarta, hogy ez a nő társadalmilag elutasított és bűnös életet él. Ő ugyanúgy akart neki is segíteni. Felmerült a kérdés, mi vajon hogy bánunk másokkal? Mi megítéljük-e, hogy „érdemes"-e a segítségünkre, szeretetünkre, figyelmünkre? Sajnos természetesen nem mondhatjuk, hogy maradéktalanul teljesítjük az Úr tervét arra nézve, hogy hogyan viselkedjünk egymással. Mindig van mit tanulni és fejlődni, de az Úr kegyelmével és erejével na meg persze helyes hozzáállással lehetséges.

Mivel Allen egyik legkiemelkedőbb ajándéka az evangelizálás, így az üzenet a látogatók és keresők szívéhez is szólt, ahogyan Isten szeretetéről, áldozatáról és a Vele való lehetséges kapcsolatunkról hallhattak.

Utolsó nap a táborban

Ismét megtapasztalhattuk az Úr szeretetét, mindenhatóságát, törődését, jelenlétét, és azt, hogy imameghallgató Istenünk van. A tábor előtti héten minden reggel többen a gyülekezetből összejöttünk reggel 7-8-ig, hogy az Úrnak hálát adjunk ennek a tábornak a létrejöttéért és letegyük elé a tábor szükségleteit. Imádkoztunk többek között a gyerekekért, a szolgálókért, a szülőkért, a biztonságért, a technikai berendezésekért, az ételek biztonságosságáért, az időjárásért, természetesen védelemért az ördög egyértelműen várható támadásaival szemben, meg még amire a Lélek vezetett minket. Őszintén mondhatjuk, hogy ez nagyon sok dolog, sok tényező és mégis, nem volt olyasmi, amiben ne lett volna a segítségünkre, támogatásunkra az Úr. Egy nagyon áldott és sikeres hetet zártunk ma, amiben semmilyen komoly gond, nehézség vagy szükség nem ütötte fel a fejét.

Gyerekek és szolgálók egyaránt felszabadultan tudták ma bemutatni a tábor hangulatát a nyílt evangelizációs napon megjelent mintegy 15 szülőnek. A nap folyamán a tanítások és a csoportos foglalkozások ugyanúgy zajlottak, mint a hét többi napján. A gyerekek szüleiket lenyűgöző és megható módon énekelték az énekeket az Úr szeretetéről és munkájáról, aztán pedig fegyelmezetten vettek részt a foglalkozásokon. A szabadidőben a szülők is beszállhattak a játékokba, vagy beszélgethettek szolgáló csoportunk tagjaival-amit néhányan meg is tettek. A szabadidőn kívül volt egy szervezett beszélgetés is a szülőknek, ahol hívők és nem hívők vitatták meg nézeteiket Isten kegyelméről lelkipásztorunk vezetésével. Természetesen a vélemények nagyon különbözőek voltak eleinte, de az Ige ereje és a résztvevő hívők bizonyságai láthatóan elgondolkodtatták a többieket. A beszélgetés végén mindenkinek felajánlottuk, hogy úgy a nap folyamán, mint minden vasárnap 17 órakor az istentiszteleti alkalmainkon várjuk őket, ha kérdezni, vitázni vagy beszélgetni szeretnének. Most már csak az van hátra, hogy imádkozzunk és várjuk, hogy az Úr felnevelje kinél-kinél a maga idejében és módján az elvetett magokat.

Nagy sikert aratott a babgulyás is, amit Irénke néni főzött a mintegy száz embernek szabad tűzön.

Természetesen azért is imádkoztunk a megelőző héten, hogy az Úr vessen el magokat a gyerekek szívébe, valamit azon keresztül, amit a táborból hazavisznek magukban -a szülőkben is munkálkodjon. Meg is lett az eredmény, minden gyerek a tábor végére hallotta és megértette az evangéliumot, néhányan közülük lépéseket is tettek az Úr befogadásának útján. A vasárnapi istentiszteletre pedig két tini már a vendégünk is volt a táborból.

Köszönjük mindenkinek, aki imáival kísért minket az előkészületek és a hét folyamán. Kérünk Titeket, hogy továbbra is imádkozzatok petőfibányai szolgálatunkért, és azért, hogy az Úr hozzon ébredést ezen a településen, valamit, hogy az Úr akaratát tudjuk elvenni és megcselekedni a környező községekben, falvakban is.

 

Péntek

Közeleg a tábor vége, néhányan már nem jönnek holnap, mások viszont szüleiket is elhozzák. A mai nap is abban a rendben zajlott, mint az összes többi, de mint minden nap ez is új élményeket és ismereteket hozott. Nagy áldás látni, hogy minden gyerek tisztán vissza tudja adni a hét mondanivalóját és eljutott hozzájuk az evangélium. Egyesek imát is kérnek a vezetőjüktől, mások Bibliát kértek tőlünk, megint mások a saját viselkedésüket tudták más szemüvegen keresztül látni, mint korábban.

A szolgálók igen fáradtak, mégis Isten kegyelme által tudjuk egymást segíteni és felemelni. Nagyon áldott hét volt minden tekintetben, számtalan imát hallgatott meg az Úr ezzel a táborral kapcsolatban.

A mai nap másik jelentős eseménye volt, hogy amerikai testvéreink akik sokan szánták oda magukat arra, hogy ebben a táborban szolgáljanak velünk, ma ünnepelték a függetlenségük évfordulóját, ami jó alkalom volt egy kis közösségre és nagy evésre. Mindenkinek jó volt egy kicsit kikapcsolni és készülni a holnapi nagy napra.

Csütörtök

Egy napos értékes segítség, Edina testvére

Az Úr mindig jobbat ad, mint mi reméljük. Imáinkban a mai reggelen azzal fordultunk az Úrhoz, hogy a gyerekek fegyelmezésével ne legyen gond és hogy mindannyian vegyenek részt a mai akadály versenyben tevékenyen. A meghallgatott ima eredményeként ha nem is 52 angyal, de mindenképpen 52 nagyon fegyelmezett, aktívan tanuló és versenyző csemeténk volt ma. A versenynek 7 állomása volt és a gyerekek az első három naptól eltérően nem korosztályuk jól megszokott csapatában voltak, hanem kicsik és nagyok együtt oldották meg a feladatokat. 

Azt mondhatjuk, nagyon ügyesen és rendesen viselkedtek mindnyájan.

 

Az első állomáson hungarocell darabok közé rejtett kincseket kellett keresni, a második állomáson egy tükör segítségével vagy inkább nehezítésével kellett a hét folyamán tanult jelképeket lerajzolni (eddig az Ige jelképei voltak: tükör, kard, gyertya, kincses láda), a harmadik helyszínen karkötőt kellett fűzni, melyben a gyöngyök színe egy-egy jelkép volt, amin keresztül a gyerekek hallhatták az evangéliumot összefoglalva (arany-Isten szeretete; fekete-mindenki bűnös; piros-Isten Jézust adta értünk; fehér-Jézus vére megtisztít; zöld-növekedés az imán, biblia olvasáson és gyülekezetbe járáson keresztül). A negyedik feladatként a Biblia jelképeit kellett kiválasztani képekből (kard, tükör, kalapács, tűz, tej, méz,...na melyikek?), míg az ötödik ponton egy képen elbújt tárgyakat kellett megtalálni. A hatodik kihívás az eddig tanult aranymondások kirakása volt összevágott papírokból, végül a sikeresen végrehajtott feladatokért kis cetliken kapott szótagokból kellett egy értelmes mondatot kirakni az utolsó állomáson. Mindenki boldogan és sikeresen vette az akadályokat.

A mai aranymondás az igazi kinccsel kapcsolatos: 

„Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is." Zsolt 119:127

Várjuk a holnapi nap eseményeit, melyek néhányaknak az utolsó napi élmények lesznek, közben pedig imádkozunk a szombati evangelizációs napért, amikor a szülők is hivatalosak velünk tölteni a napot.

A Nagy szülinapos