December 18. kedd

 

Heréden jártunk, abban az iskolában, ahol minden évben nagy szeretettel és tisztelettel fogadnak. Ismét így történt. Meglepően jól válaszoltak a kérdésekre a gyerekek. Ez volt talán a második iskola, ahol a Róm 8:32 alapján feltett kérdésre, miszerint: Mit ajándékoz nekünk Isten? Nem csak az volt a felelet, hogy Jézust, a fiát, életet, szeretetet… hanem : MINDENT!

Halleluja! Dicsőség az Úrnak!

 

Hatvanban, a Bajcsy Óvodában (egyszerűség kedvéért hívjuk így, egyébként teljesen más a neve) szintén örömmel üdvözöltek. A gyerekek ki-kikukucskáltak, izgalommal vártak minket. Sajnos sokat rontottunk (technikailag, bábokkal), mert fáradtak vagyunk, nagyon. Miklósék még betegek is,   Csaba se érezte túl jól magát. Kérlek imádkozzatok egészégért! Ennek ellenére, az óvónők azt mondták: a gyerekek biztosan nem vették észre, nekik nagy élmény volt…

 

December 19. szerda

 

Petőfibányán, az óvodában vártak minket. Itt mindig nagy az érdeklődés, a köszönetnyilvánítás… sajnos kb . 26 gyerek és 4 pedagógus nem tudott részt venni, mert karácsonyi műsorra készültek. Akik megnézték, azt mondták: Jóóó volt! Itt az angyal első megjelentekor még Zsoltinak is szóltak, hogy : Nézd, ott az angyal, van angyal! Kérlek továbbra is imádkozzatok, mert Csaba nagyon gyenge… Köszönjük!

 

Ezután Lőrinciben adtuk elő a bábdarabot.  Itt is kedvesen fogadtak.  A gyerekek nagyon kulturáltan viselkedtek, figyelmesek voltak. A pedagógusok arcára  nagy mosoly ült a végén. A portás szívesen segített nekünk. Reméljük mindannyiuknál szívükig jut az örömhír: Isten az, aki jót akar, ezért engedte földre jönni Jézust…!

 

Délután Selypen (Lőrinci mellett) a Művelődési Házba hívtak minket Feri bácsiék, az ottani Baptista Imaház vezetője, hogy a község szegényebb gyerekeinek osztott ajándék mellett mi is lepjük meg őket a bábdarabbal. Alpolgármesternek szemlátomást tetszett az egész. Végén meg is kérdezte milyen szakképesítésünk van… Szülők, gyerekek szemében szeretetet láttam. Kívánom, hogy az Ő karácsonyuk is már Istennel töltött karácsony legyen!

 

December 20. csütörtök

 

Utolsó bábozó napunkJ. Frissen és derűsen indultunk útra új helyünkre, melyet a héten szerveztek be nekünkJ, Szirákra. Először járt ott bábcsoport, nagyon tetszett nekik. 95%-uk kb. roma származású, kedves segítőkész gyerekek. Figyeltek és gondolkodtak el a hallottakon. Az egyik gyerek (ahogy közéjük ültem egy időre) meg is kérdezte: ezek a bábok élők? Mire a másik: Dehogy, hát nem látod a botot a kezében?!… A színfalak mögött is mosolyra fakadtunk. Miki odaszólt Huginak, hogy nézz rám!, miközben a bábjaik szerepeltek…Hugi ránézett, de Miki a bábjára értette. Hugi bábja a messzeségbe révedt, miközben Miki nem adta föl: nézz a szemembe!  Aztán persze rendeződött a szemkontaktus.J Igazgató úr mondta is, hogy csak miattunk hozták előbbre az ünnepséget, örültek, hogy jöttünk. Egy fiatalember szívesen venné, ha Vanyarcra, az ő községébe is eljutnánk egyszer….majd meglátjuk.

 

Selypen adtuk elő utoljára az idén. Itt, mint minden évben, szívesen fogadtak. Néhány gyerek másodszorra látta, mert ott volt a tegnapi „jótékonysági esten” a Művelődési Házban. Meg is kértük, hogy  jöjjenek előre és segítsenek mutogatni az éneket.

 

Ahogy szokás, befejezésként elmentünk közös ebédet „ülni”, ahol elmondtuk mi tetszett a másikban, mi bátorított minket, mit csinálnánk másképp… Sajnos Brenda már  nem lehetett velünk, a héten repül vissza Amerikába. Kérlek imádkozzatok érte, mert nagyon fáj a háta… Hugi lelkesedését és fáradhatatlanságát, no meg persze a reggeli imaalkalmakon való részvételét, pontosságát emeltük ki. JÓ volt látni szolgálókészségét! Miki kreativitását, csapatösszetartó személyiségét, önfeláldozását és kitartását dicsértük… Csaba szolgálókészségét, imára buzdítását, bátorító jelenlétét hangsúlyoztuk. Én még azt is, ahogy otthon is végig mellettem állt, s nem adta föl, betegsége ellenére sem a bábozást, sőt! Nekem megköszönték a szervezést, telefonálásokat, s hogy tanítottam a gyerekeket fáradhatatlanul.

 

Köszönjük nektek is az imában való támogatást! Isten áldjon meg benneteket, adjon békés karácsonyi ünnepeket! Mindenekelőtt persze az Úrnak vagyunk hálásak és Őt dicsérjük ahogy velünk jött, illetve előttünk járt! Dicsőség mennyben az Istennek!

Ez a link egy  kis filmhez vezet, ami arról szól, milyen gyorsan lehet szétszedni egy bábparavánt.

http://video.google.com/videoplay?docid=713656676546580900

 Feleségemmel évek óta minden karácsonykor szerveztünk evangélizációt a gyermekekkel a szülők számára. Erika nagyon vágyott arra, hogy egyszer a község előtt valami színvonalas musicallel hirdessük Isten szeretetét. Ebben az évben lehetőségünk is nyílt erre. J. missziómunkás - aki a színészetben és minden művészeti dologban megáldott és jártas ember - felvállalta, hogy Petőfibányának ír egy musicalt. Így is történt, elkészült karácsonyra „Egy földalatti karácsony” című musical, ami magyar népzenei stílusban íródott. Ez a darab a megbocsátásról és az önfeláldozásról szólt. Erre az alkalomra Isten kegyelméből körülbelül 350 ember jött el a három este alatt, legtöbbjük Petőfibányáról és a környékről. Nem volt még ilyenre példa a gyülekezetplántálásunk alatt, hogy valami így megmozgassa ezt a kis községet. Hiszem, hogy valami elindult az emberek szívében, és ezáltal a darab által közelebb kerültek a megváltójukhoz. A musical bemutatása után a környező falvak is jelezték igényüket arra, hogy náluk is szervezzünk előadásokat.

Advent második vasárnapja.

Advent második vasárnapján egy csodálatos dolog történt az életemben, 

melyet biztos nem fogok elfelejteni

 életemben. Igazság az, hogy voltak már 

ezelőtt egy évvel adventi szépségek, de a mostanihoz képest 

eltörpül. 2007.12.08-án a gyülekezetben tartottuk ismét meg advent 

második vasárnapját, melyen egy bemerítkezés volt a fő program. Sok 

bemerítkezés volt már a gyülekezetben, de a mostani az kivételes volt az 

ünnep miatt is. Nagyon szép dalokat énekeltünk, megvallom felét nem 

ismertem, de mégis valahogy tudtam a többiekkel énekelni mindjárt az 

első ütemtől kezdve, ugyanis éreztem azt, hogy az Úr velem van és 

segít. Aztán ezzel még nem ért véget az este. Péter nagyon jó 

prédikációt tartott, amely mindenkint felvillanyozott és elgondolkoztatott, 

engem mindenképpen, sőt azt is elmondhatom, hogy elég rossz 

hangulatban mentem el erre az estére, de azt is elmondhatom, hogy pár 

perc után kezdtem magam jobban és jobban érezni. Éreztem, hogy az Úr 

ott van velem és a többiekkel és megsimogatja a szívemet, s békességet 

ad. Csodálatos volt, csak ennyit mondhatok. De itt még mindig nem ért 

véget az este, sőt csak tovább fokozódott. Budapestről jött egy 

házaspár, akiket eddig most láttam másodszor, s bizonyságtételük 

megrendített mindannyiunkat. Az Ő bizonyságukkal mégjobban érzem azt, 

hogy az Úr velünk van, és segít, és megbocsájt, és irányít bennünket, 

mindannyiunkat. Elérkezett az a pillanat, amikor a bemerítkezés kezdetét 

vette, szinte izzott a levegő körülöttünk, az Úr jelenlétét le sem lehetett 

volna tagadni. Én éreztem, pedig elmondhatom, hogy nagyon sokáig- ha 

nekem ilyet mondtak volna - kinevettem volna őket, mert nem hittem 46 

éven keresztül. De az Úr megbocsájtotta a bűneimet, mert meghalt értem 

a kereszten, s feltámadt harmadik nap, hogy tovább segítse, írányítsa az 

életemet, az életünket. Lehet, hogy fellengzősnek hangzik mindaz, amit 

leírtam, de csak azt írtam, amit éreztem. Talán életemben akkor voltam 

még ilyen nyugodt és boldog, amikor a fiaimat megszültem. Akkor éreztem 

a szívemben ilyen felemelő magasztos bolsogságot.

"Korponai Ildikó"

 December 12. szerda

Korán reggel keltünk. Ennek ellenére öröm volt számomra, hogy 6.45-kor már szinte az egész csapat nálunk volt, s ismét imádsággal kezdhettük a napot. Ma igét is kaptunk: Zsidók 2:11-18 Jézus mondta: „Istenben bízom én” …”könyörületes és hűséges Főpap”…

 

Egyházasdengelegen mindig szívesen fogadnak. Szlovák nemzetiségű iskola. Sajnálattal hallottuk, hogy jövőre már csak alsó tagozat működik… A tanári kar, igazgatóval együtt (aki a polgármester is egyben) egy kis finomságra hívott meg minket.. Mivel volt még egy kis időnk szívesen is maradtunk. Az egyik tanárnővel hosszan beszélgetni is kezdtünk  mi is a különbség pl. baptista és katolikus közt, s végül elmondhattuk a lényeget: nem a vallási hovatartozás számít, hanem, hogy követem-e Isten Fiát ,Jézust… . Kérlek imádkozzatok, hogy valóban találkozzanak az élő Jézussal, És találjanak valami megoldást az ilyen pici települések, az iskolák tovább működtetésére.

 

Szarvasgedén a kb. 20 óvodás óriási örömmel fogadott. Már a paraván felállításának látványától is olyan Óóóó!  És Ááááh! Hangzott el, mintha tüzijátékot látnának… Szívesen énekeltek, a mulatságos részeknél hahotáztak. Óvónők két óvodás segítségével kis karácsonyfa ajándékot is átnyújtottak nekünk.  Hallottuk, hogy még a tavalyi énekre is emlékeztek….

 

Délután még előadtuk Zagyvaszántón a Művelődési Házban az Ajándékozni öröm c. bábdarabot.. Sajnos nehezen mozgósíthatók az itteniek, de kb. 14 gyerek és 8 felnőtt így is eljött megnézni. Kérték, hogy jövőre később kezdjük, mert akkor talán többen tudnak részt venni az oviból és iskolából. Az egyik szülő felajánlott nekünk egy betlehemes zenés színdarabot, amit egy ismerős által majd eljuttat nekünk. Volt bent egy idősebb bácsi, aki azt mondta,  nagyon örül, hogy ilyen előadást csinálunk itt. Felajánlott 1000 Ft-ot.

 

Egy kissé elfáradtunk, mert közben 3 napos musical bemutatóra is készülünk. Most péntek, szombat és vasárnap este 18.00 órától lesz megtekinthető az Egy földalatti karácsony című zenés színdarab a Petőfibányai Művelődési Házban. Mindenkit szeretettel várunk! Éppen ezért: az előkészületek, a vendégfogadás és utómunkálatok… miatt, legközelebb kedden indulunk bábos utunknak újra.

 

December 11. kedd

 

Első helyünk Hatvanban az Értelmi fogyatékkal élők Nevelő Otthona volt, ahol kb. 15 súlyos értelmi fogyatékos fiatal (20-30 év) várta az előadást néhány kedves nevelővel. Az Afrikából érkező strucc, aki mindig a hó után érdeklődik Miki eltorzított hangjánJ(mi is az, mert ő még nem látott ilyet,..) nekik is tetszett. A báboknak ők is feleltek. Szeretetük jeléül az egyik lány adta át az ajándékukat nekünk: egy kis bonbont és egy gyönyörű képet a hóemberrel. Köszönjük!

 

Szintén Hatvanban kb. 120 gyermek várt a Lesznai Anna Általános Iskolában, ahol közel 50 gyerek jár már bibliaismereti szakkörre hozzám. Ezek a gyerekek sóvárognak a szeretetre: sok magatartászavarral küzdő, emellett több enyhén és középsúlyosan értelmi és egy-két testi fogyatékkal is élő gyermek jár ide. A nagyfiúk  örömmel segítettek a bepakolásban . Az elején nagy hangzavarral jöttek aztán a tornaterembe, s tudtam a nagyobb fiúk nem hisznek Istenben… miután elmondtam, hogy mi ajándékként ezt az éneket és bábdarabot hoztuk, s ha nem is hisznek Istenben, tiszteletből engedjék, hogy mások odafigyeljenek és énekeljenek Istenről… csendben és tisztelettel figyeltek. Arra is, amikor elmondtuk: Isten szeret, kész megbocsátani és segít „kimunkálni a neki kedves dolgokat”! A  jókedvünket még talán fokozta is, hogy szegény Csabának a bábdarab közepén, amikor mindkét keze tele volt (báb és árnybáb, kellett tüsszögnie…két zsebkendőt is kapottJ.  A végén a tanítók nagyon megköszönték az előadást. „Bibliásaim” pedig szomorúan konstatálták, hogy már csak jövőre találkozunk.

December 10. hétfő

 

Ma két óvodában jártunk. Nagykökényesen kb. 18 gyermek várt minket. A háttérangyal láttán felkiáltottak: hű, de szép! A végén nagyon  szépen énekelték a már megtanult dalt: Az Isten az, aki jót akar… emellett, miközben kipakoltunk, énekelték nekünk a helyi paptól tanult énekeket. Egyik így hangzott: békesség legyen velünk , Jézus van köztünk. Tényleg ott volt!

 

Héhalmon az óvodások mellett átjöttek az iskolából az első és második osztályosok is. Annak ellenére, hogy elég sokáig maradtunk (megvendégeltek, érdeklődtek, pedig már az ebédidőn  is túl jártunk), nagyon szívesen fogadtak. Az óvónő segített is a pakolásban.

 „Segítségül hívhatod Jézust! Ő az életét adta érted! Isten Fia miatt örök életet ajándékoz neked, ha hiszel benne…!” Jó volt itt is megtapasztalni mennyire figyelnek a gyerekek hogyan is lehet Istennel találkozni.

 

2007 karácsonyi bábidőszak  - Petőfibánya

Idén egy kicsit megcsappant létszámunk: kedves és tehetséges Heidink férjhez ment és Budapesten él jelenleg férjével. Allen és családja Amerikába ment egy időre, hiányukat érezzük. Így idén pantomimet nem vállaltunk, de ugyanúgy 17 helyen adjuk elő az Ajándékozni öröm c. bábdarabot.

 

Novemberben  kezdtünk neki a próbáknak: Brenda Herhei, Fülöp Miklós, Bónya Csaba,Bónyané Szebegyinszki Janka, és új hívőként Hugi.

 

Izgalommal vártuk az első előadást….

 

December 6. Csütörtök  Mikulás napjaJ

 

Erdőtarcsára mentünk először. Jól ismernek már minket ott. S bár időben érkeztünk, a fele társaság már szépen csendben várt minket. A tanítók azt mondták, már nagyon emlegettek minket… a végén újra hálájukat és nagyrabecsülésüket fejezték ki. Örültem, hogy újra szólhat az örömhír: Jézus bár szegény volt, istállóban született, mégis nagyon értékes személy: Isten fia, aki nagyon szeret. Bibliából is idéztünk: Róma 8:32 „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”

 

Kállón kb. 170 fő várt ránk. Többségük roma származású, szegény, piszkos ámde nagyon érdeklődő, szeretetéhes és kedves gyerek. Nagyokat kacagtak, amikor Miki bácsi előhozta a Kenyába készülő struccot (szintén báb), s elmagyaráztatta a gyerekekkel mi az a hó…

 

Az Isten oly nagy éneket is lelkesen énekelték. Jó volt látni a csillogó szempárokat.

 

December 7. Péntek

 

Reggel késve érkeztünk Hatvanba, a Baross Gábor Általános Iskolába, a kapu kulcsát se találták a tanárok, de a gyerekeket már beengedték a tornaterembe, s sajnos a békesség egysége nem volt meg közöttünk. Ennek ellenére Isten megáldotta az alkalmat. Ezen a helyen eddig a hatvani bábcsoport adott elő, de idén megengedték, hogy mi menjünk, mert itt van bibliaismereti csoportom, s hátha így jövőre többen járnak majd… Tanárok szintén dicsérték a bábdarab üzenetét.

 

Nem sokkal ezután a közeli MÁV Óvodába mentünk, amely szintén évek óta kéri bábelőadásunkat. Nagyon sok kisgyerek volt. Az angyal feljövetelénél megoszlottak a vélemények. Valaki azt mondta: nézd, egy szellem! Volt aki aztán rájött, hogy az egy angyal. Jó szívvel engedtek el innen is az óvónők.

 

Petőfibánya, kedves községünk iskolájában csak gyerekeknek adtuk elő a bábdarabot. Sajnos azt kell tapasztaljuk , hogy még mindig nagy a sötétség. Az igazgatónő kérte, hogy délutáni időpontban menjünk, s írjunk az üzenőbe a nevünkben a bábozásról. Csak azokat tudja ugyanis elengedni a tornaterembe majd, hogy részt vegyenek az előadáson , akiknek a szülei aláírják a papírt. Ilyen még nem volt, kérdeztük miért. Elmondta, hogy a tavalyi előadás után (akkor, valószínűleg Erika jelenléte miatt, az egész iskola, tanítóstul részt vett a bábozáson és a pantomimen) több szülő kifakadt, hogy hogy képzelik, hogy kötelezően leültetik egy olyan előadásra a gyereket, ahol Istenről szó esik… Érdekes: azon még egy szülőt se hallottunk felháborodni, hogy a fiatalok esténkét összegyűlnek cigarettázni, drogozni… Imádkozzatok értük! Ennek ellenére 35 gyerek eljött, s mivel egy tanár/tanító se volt bent, aki talán megbotránkozhatott volna, imádkozni is tudtunk ahhoz a Jézushoz, aki önként, értünk jött erre  a földre… A jelenlévőknek nagyon tetszett, s azt kell mondjam, hogy jobban viselkedtek idén, mint tavaly… Dicsőség az Úrnak, ők is megtérhetnek!